2001-2010, Éghajlati szélsőségek évtizede

A Meteorológiai Világszervezet (World Meteorological Organisation - WMO) újabb jelentése szerint minden korábbi évtizednél több országos hőmérsékleti rekord dőlt meg.

A Globális Éghajlat 2001-2010, Éghajlati szélsőségek évtizede című jelentés a globális és regionális hőmérsékleti- és csapadékviszonyokat elemzi, valamint olyan szélsőségeket, mint az európai és oroszországi hőhullámok, az egyesült államokbeli Katrina hurrikán, a myanmari Nargis trópusi ciklon, az ausztráliai, kelet-afrikai és az Amazonas medencéjét sújtó aszály, vagy a pakisztáni árvizek.

Az évtized mindkét féltekén az eddigi legmelegebb volt a szárazföldi és a tengerfelszín hőmérsékletek tekintetében egyaránt. A rekord meleget az északi sarki tengeri jég fokozódó visszahúzódása, a világ gleccsereinek és a grönlandi, valamint az antarktiszi jégtakaró mennyiségének gyorsuló fogyása kísérte. A világszerte tapasztalt olvadás és az óceánok vizének hőtágulása eredményeképp a globális tengerszint évente mintegy 3 millimétert emelkedett, ami közel kétszerese a XX. században megfigyelt 1,6 mm-es évszázados trendnek. A jelentés szerint az évtized átlagos tengerszintje világszerte mintegy 20 cm-rel volt magasabb az 1880-as évek jellemző értékénél.

A WMO jelentése szerint az üvegházhatású gázok légköri koncentrációja emelkedik.  A szén-dioxid koncentrációjának globális átlaga 2010-ben egy millió részecskéből 389 -re emelkedett (az iparosodás 1750-es kezdete óta a növekmény 39%), a metáné egy milliárdból 1808 -ra (158%-os növekmény), a nitrogén-oxidé pedig 323,2 -ra (20%).

„Egy évtized a lehető legrövidebb időszak a klímaváltozás felelős megítéléséhez”, mondta Michel Jarraud, a WMO főtitkára. „A WMO jelentése azt mutatja, hogy a globális felmelegedés szignifikáns volt 1971 és 2010 között,az 1991-2000-es és a 2001-2010-es évtizedekben pedig a hőmérséklet emelkedése példátlan volt. A hőt csapdába ejtő üvegházgázok koncentrációjának emelkedése megváltoztatja az éghajlatot, messze ható következményekkel jár környezetünkre és óceánjainkra, melyek elnyelik mind a szén-dioxidot, mind a hőt.”

„Az éghajlat természetes változékonysága miatt (például a légkör és az óceánok kölcsönhatása következtében kialakuló El Nino és La Nina jelenségek következtében) egyes évek hűvösebbek a többinél. Éves szinten a globális hőmérsékleti görbe nem sima, de a mögötte megbúvó trend egyértelműen pozitív irányú, különösen az utóbbi években”, mondta Jarraud.

2001 és 2010 között nem volt jelentősebb El Nino jelenség, amely általában magasabb hőmérsékletekhez vezet (mint ahogy történt 1998-ban, az akkori rekord meleg évben). Az évtized során többnyire a hűtő hatású La Nina jelenség, vagy semleges állapot uralkodott, a 2009/2010-es közepes-erős El Nino kivételével.

A 139 nemzeti meteorológiai és hidrológiai szolgálattól külön e célra gyűjtött anyagokat, társadalmi-gazdasági adatokat és a különböző ENSZ ügynökségektől és partnerektől származó elemzéseket magában foglaló százoldalas jelentést és a vezetői összefoglalót az Éghajlati Szolgáltatások Kormányközi Testületének (Intergovernmental Board on Climate Services – IBCS) első ülésszakára időzítve adták ki. A testület felügyeli a tudományos alapú éghajlati információkat fejleszteni és terjeszteni hivatott nemzetközi kezdeményezésnek, a Globális Éghajlati Szolgáltatási Keretrendszernek (Global Framework for Climate Services – GFCS) a végrehajtását, amely azért jött létre, hogy segítsen a társadalomnak megbirkózni éghajlatunk természetes változékonyságával és annak ember által okozott megváltozásával.

„Az évtizedes távlat lehetővé teszi az éghajlati tendenciák megállapítását és a jövőbe tekintést is. Információkhoz segítheti továbbá az operatív éghajlati szolgáltatások fejlesztésére irányuló törekvéseket, melyek információkat és előrejelzéseket nyújtanak a döntéshozóknak a mezőgazdaságban, egészségügyben, katasztrófavédelemben, vízügyben és más területeken. Ezeket a törekvéseket a Meteorológiai Világszervezet vezetésével az Éghajlati Szolgáltatások Kormányközi Testületén keresztül koordinálják”, mondta Jarraud.

„Az éghajlati szolgáltatásokra nagyobb szükség van mint valaha, hiszen segítenek megbirkózni éghajlatunk globális változásaival, amelyek fokozottan jelentkeznek regionális és nemzeti szinten. A heves viharok és áradások által követelt áldozatok számának jelentős csökkenése ellenére a WMO jelentése kiemeli az európai és oroszországi hőhullámok halálozási arányra gyakorolt aggasztó hatását. Mivel az éghajlatváltozás várhatóan még gyakoribb és erősebb hőhullámokhoz vezet majd, felkészültnek kell lennünk”, mondta Jarraud.

Hőmérséklet: A 2001-2010-es évtized szárazföldi és tengerfelszíni átlaghőmérséklete a becslések szerint 14,47°C volt, 0,47°C-kal az 1961-1990-es, és 0,21°C-kal az 1991-2000-es globális átlag felett (±0,1°C-os bizonytalanság mellett).

A globális hőmérséklet növekedésének évtizedes mértéke felgyorsult 1971 és 2010 között.  Ebben az időszakban a növekedés 0,17°C évtizedenként a becslések szerint, míg az 1880-2010-es időszakra jellemző tízéves trend 0,062°C. A 2001-2010-es évtized átlaghőmérséklete 0,21°C-kal melegebb az 1991-2000-és időszakénál, ami pedig 0,14°C-kal magasabb az 1981-1990-es átlagnál.

A 2008-as év kivételével az évtized mindegyik éve a tíz eddigi legmelegebb év között volt. A valaha mért legmelegebb év a 2010, az 1961-1990-es alapidőszak 14,0°C-os sokévi átlagánál 0,54°C-kal magasabb becsült hőmérséklettel, ezt szorosan követi a 2005-ös év.

A világ legtöbb részén 2001-2010-ben az átlagnál magasabb hőmérsékleteket figyeltek meg. Ez különösen az északi félteke magasabb szélességein volt feltűnő. Grönlandon az eddigi legnagyobb évtizedes hőmérséklet-anomáliát regisztrálták, 1,71°C-kal a sokéves átlag felett, 2010-ben pedig 3,2°C-kal volt magasabb a hőmérséklet az átlagnál. Afrikában az évtized mindegyik évében melegebb volt a megszokottnál.

A WMO felmérésének eredményei azt mutatják, hogy a résztvevő országok közel 94%-ában a 2001-2010-es volt az eddigi legmelegebb évtized, továbbá egyetlen ország sem számolt be a sokéves átlagnál alacsonyabb évtizedes országos átlaghőmérsékletről.

Az áttekintésben az országok mintegy 44%-a számolt be melegrekordokról 2001-2010 során, szemben az 1991-2000-es 24%-kal. A legalacsonyabb minimumhőmérsékletek abszolút rekordjai ellentétes képet mutatnak: 1961 és 1970 között az országok 32%-a jelentett minimumhőmérsékleti rekordokat.  Az arány 2001-2010-ben 11%-ra csökkent.

Csapadék és árvizek: A 2001-2010-es évtized 1901 óta a második legcsapadékosabb volt. Világviszonylatban a műszeres mérések kezdete óta 2010 volt a legcsapadékosabb év.

Az évtized során a világ legtöbb részén a szokásosnál több csapadék hullott. Az Egyesült Államok keleti, Kanada északi és keleti része, illetve Európa és Közép-Ázsia több területe különösen nedves volt.

A WMO felmérése alapján az évtized folyamán az áradások voltak a leggyakrabban tapasztalt szélsőséges események. Kelet-Európa különösen érintett volt 2001-ben és 2005-ben, India 2005-ben, Afrika 2008-ban, Ázsia (elsősorban Pakisztán, ahol 2000 ember halt meg és 20 millió embert sújtott) 2010-ben és Ausztrália szintén 2010-ben.

Az aszály minden más természeti csapásnál több ember életét befolyásolja nagy kiterjedése és hosszú lefolyása miatt. A 2001-2010-es évtizedben a világ minden részén előfordult aszály. A legsúlyosabb és leghosszabb aszály Ausztráliát (2002 mellett más években is), Kelet-Afrikát (2004-ben és 2005-ben, sokfelé emberéleteket követelve) és az Amazonas medencéjét (2010) sújtotta, jelentős környezeti károkat okozva.

Trópusi ciklonok: 2001 és 2010 között 511 trópusi ciklonokhoz köthető esemény volt, amelyek az összesített jelentések szerint 170 000 ember halálát okozták, több mint 250 millió embert érintettek és az általuk okozott anyagi kárt 380 millió dollárra teszik.

Az Egyesült Államok Nemzeti Óceáni és Légköri Hivatala (National Oceanic and Atmospheric Administration – NOAA) szerint a 2001-2010-es volt a legaktívabb évtized 1855 óta az észak-atlanti trópusi ciklonok tekintetében. Évente átlagosan 15 névvel is ellátott vihart jegyeztek fel, jócskán meghaladva a 12-es hosszú távú átlagot.

Az évtized legpusztítóbb trópusi ciklonja az Indiai-óceán északi részét sújtotta, amikor is a Nargis nevű ciklon lecsapott Myanmarra 2008 májusának elején. Több mint 138 000 embert nyilvánítottak halottnak vagy eltűntnek, nyolc millió ember volt érintett, és házak ezrei semmisültek meg.

Hatások: A katasztrófák okozta betegségekkel foglalkozó kutatási központ (Centre for Research on the Epidemiology of Disasters – CRED) által nyújtott adatok alapján a 2001-2010-es évtized során több mint 370 000 ember halt meg rendkívüli időjárási és éghajlati körülmények, többek között hőhullámok, hideg idő, aszály, viharok és árvizek miatt. Ez 20%-kal magasabb az 1991-2000-es értéknél. A növekedés főként a 2003-as európai, illetve a 2010-es oroszországi hőhullámnak tudható be, amelyek hozzájárultak a hőhullámok globális áldozatainak számának több mint 2000%-os növekedéséhez (az 1991-2000-es 6000 alatti érték helyett 136 000 halálesetet jegyeztek 2001-2010-ben).

Másrészről ugyanakkor a veszélynek kitett területek népességének növekedése ellenére a viharok áldozatainak száma 16%-kal, az árvizek áldozatainak száma 43%-kal csökkent, elsősorban a jobb riasztási rendszereknek és az alaposabb felkészültségnek köszönhetően.

A 2001-es Global Assessment Report című kockázatfelmérő tanulmány szerint 1970 és 2010 között világszerte 114%-kal megnőtt az áradásoknak évente kitett népesség, miközben a világ lakossága 87%-kal, 3,7 milliárdról 6,9 milliárdra nőtt. A heves viharoknak kitett emberek száma csaknem megháromszorozódott a ciklonok által érintett, az időszak alatt 192%-kal növekedett területeken.

Sok kutatás keresi a választ arra, hogy az egyes szélsőséges eseményeket az éghajlatváltozás számlájára írhatjuk-e a természetes változékonyság helyett. Egyre több tudós jut arra a következtetésre, hogy egy a 2003-as európai hőhullámhoz hasonló esemény valószínűségét feltehetőleg nagymértékben emeli a növekvő átlaghőmérséklet. Különösen fontos ezért a kutatás fejlesztése, éghajlati ismereteink bővítése és az éghajlati szolgáltatások javítása érdekében, melyek segítik a társadalmat alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz.

1. ábra: Évtizedes globális szárazföld és tengerfelszín-hőmérséklet (°C) a független HadCRU,
NOAA-NCDC és NASA-GISS adatbázisok átlagaként. A szürke vízszintes vonal a sokéves átlagot jelöli (14°C)

2. ábra: Szélsőséges események hatása 2001-2010 idején, 1991-2000-hez hasonlítva.
Összesített áldozatok száma

További információk:

• The Global Climate 2001-2010, A Decade of Climate Extremes
• World Meteorological Organisation - WMO